Európa
szövete

Koncepció 1
Koncepció 2
Mercurius...
Térkép
Parafrázisok
"Kiállítások"
Videospot
Támogatók
Linkek

Kezdőlap
Kapcsolat
Copyright
Aino Kajaniemi
Kérjük várja meg, míg a kép betöltődik! Aino Kajaniemi
20. Aino Kajaniemi Finnország

A 80-as évek elején tanultam a helsinki Művészeti Egyetemen és a záróvizsgámat is ott tettem le. Mikor első vázlataimat tanáromnak, Lea Eskolnak megmutattam, azt mondta: az egyetlen módja, hogy meg lehessen ezeket szőni, a kárpitszövés. A kárpitkészítést tehát valójában praktikus okokból kezdtem el.

      A művészetek esetében minden érzékünkre szükségünk van, a látásra, a hallásra, az ízlelésre, a szaglásra és az érintésre. A textilművészet esetében különösen az érzékeny érintésre. Úgy tartják, hogy az érintés az emberi lény legérzelmesebb érzékelése. Az emlékeket a textil a bőrön keresztül közvetíti: ha boldogok vagyunk, a jelen valóságát az anyagok érintése által tudjuk átélni, az én textiljeim is ezért válnak bensőségesekké. Az érintés a pillanat átélésére tanít. A textil anyagként könnyedséget, optimizmust kölcsönöz képeimnek.

      A szövés döntésekre kényszerít; milyen vastag vagy vékony szálakat használjak, keverjem-e a fonalakat, hogy azok különböző tónusúak legyenek, vagy alapszíneket használjak, azt akarom-e, hogy a felület csillogó legyen vagy inkább tompa , hozzak-e létre vastagabb fonalakkal struktúrákat és különleges hatásokat? Azt akarom-e, hogy a felvetőszálak a vetüléket körülvegyék, és a szövet tömör legyen vagy la kárpit textúrája inkább áttetsző legyen?

      A szövés felfedezés; annak ellenére, hogy több mint 30 éve használom ezt a technikát, még mindig nem vagyok képes tökéletesen uralni. A véletlennek is szerepe van, például amikor arcot szövök, a fonalak teremthetnek olyan helyzetet, hogy a mosoly bánatba fordul, s a haragból vidámság lesz. A megvalósítás ellazulást igényel és megköveteli a bizalmat az anyagok és a technika iránt. Az anyagok és a szövőszékem számomra nem kihívást jelentenek, hanem a munkatársaim. Néha csak nagyjából határozok el valamit, a fonalak és a technika azonban kijelölik a határokat; csak ezután lehet átlátni a lehetőségeket és a különféle megoldásokat, melyeket az új helyzet teremtett. Ezért nem tudja senki más megszőni a terveimet.

      A Mercurius átadja a gyermek Bacchust a nimfáknak című kárpit számomra azt jelenti, hogy vigyáznunk kell egymásra. Azt gondolom, hogy pillanatnyilag az egyik legégetőbb probléma a világban és Európában a természet állapota. Kárpitjaimon szimbólumokat használok, ebben az esetben a klasszikus antik ember az európai kultúra metaforája, a majom a természeté. A természet is jelen van a régi brüsszeli kárpiton, ezért természetes volt számomra, hogy az általam szőtt kárpitdarabon jelentős részt foglaljon el; én azonban a majmot helyeztem a középpontba.